Nem tudom ki,hogy van vele,én minden évben augusztus végén-szeptember elején,kicsit lelki beteg leszek. Mert vissza kell menni a suliba,mert vége a szabadságnak, a jó időnek,a csak ugorjunk le egy fröccsre-estéknek. Nem sütkérezhetünk órákon át a medence mellett,és egy-egy esti kiüléshez,mind több ruhadarabot kell először csak magunkkal vinni,aztán már fel is venni.Amikor beindul a szeptember, már úgy-ahogy megbarátkozom vele,de az átmenet...az borzasztó.
Aztán persze ebbe is belejövünk.
Belejövünk azokba az utolsó ajándék estékbe,mikor még lehetett nyitott ablaknál aludni,de a villanyt már nem kell lekapcsolni,mert nem szállja meg valami rémes rovarinvázió a lakást.
A roséfröccsöt felváltják a nehézbombázó vörösek. Jó lehet,hogy ez csak nekem külön öröm. Nem baj vállalom.
Belejövünk az öltözködésbe is,mi lányok biztosan,mert már nem azt az egy kánikularuhát kell újra és újramosni,amiben túlélhető a negyvenfok.
A limonádékat a mozikban felváltják a "bonyolultabb" filmek, a könyvespolcokon az új regények, az öblös üvegkancsókban pedig az ezerízű teák.
Értékelni kezdünk minden egyes napsugarat.
És lássuk be...az élet ősszel sem áll meg. Én legalábbis mindig ezzel vigasztalom magam.
Ősszel is fogunk bulizni menni. Ősszel is leszünk szerelmesek. Lesznek koncertek,amiket várhatunk, lesznek közös meccsnézések, emlékezetes pillanatok. A hideg sem öl meg,csak átalakít.
De addig is...Hajrá ennek a néhány nap nyárnak. Örültem,hogy idén is találkoztunk,remélem jövőre megint eljössz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése