Mit a véleményed a kultúra
médiajelenlétéről? Van ilyen egyáltalán?
Van persze, csak sokkal érdekesebbé lehetne tenni. Nem azzal van a gond, hogy kap-e helyet a
médiában, mert szerintem kap, hanem azzal, hogy miként tálalják. Vagy túl
komolyan veszik, és akkor azért nem foglalkoznak vele a nézők, vagy nagyon
leegyszerűsítik, akkor meg kikérik maguknak, hogy hülyének nézzék őket, amiben
megjegyzem, igazuk van. Meg kellene találni egyfajta arany középutat, ebben még
fejlődhetnénk. Ha érdekesebb lesz a tálalás, nagyobb lesz az érdeklődés is.
Személyes
benyomásom szerint, a férfiírók nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, mint a női
szerzők, nagyobb szabadsággal mozoghatnak a műfajok között, anélkül, hogy a kritika
ítéletétől kéne tartaniuk. Te mint szabadon mozgó férfi író,hogy látod ezt?
Szerintem ez sokkal inkább
társadalmi, semmint irodalmi jelenség. Ha körül nézel, láthatod, hogy a férfiak
inkább megkapnak magasabb pozíciókat, jobb fizetést és így tovább… A nők
hátrányban vannak nagyon sok mindenben. Kissé nyers példa, de még egy olyan
abszolút női terepen is, mint mondjuk egy nőgyógyász rendelője. Elmegy egyedül,
és szinte semmibe veszik. Elmegy a férjével és máris más a megítélése. Nagyobb
a becsülete. Ezzel együtt szerintem számukra, mármint az írónők számára is
kiterjeszthető a mozgástér, nem kell feltétlen hagyniuk, hogy beskatulyázzák
őket, de az biztos, hogy sokkal többet kell ezért küzdeniük.
Egy másik ellentát-pár: magas-irodalom
kontra bestseller irodalom. Miért a feszültség?
Rossznak tartom a közelítést. A probléma
egyébként létezik, kár lenne tagadni, de szerintem ott mennek félre
a dolgok, hogy sokszor már műfaj alapján eldöntik, hogy egy – egy szerző műve
egyszerűen nem lehet eléggé színvonalas. Pedig mindenről lehet jól írni. Nem a
műfaj alapján kéne tehát dönteni a minőségről, hanem a minőségnek kéne
meghatároznia a műfajokat, mindegyiket kivétel nélkül. Ez egyfajta velünk élő
sznobizmus, nehéz elszakadni tőle, pedig nagyon le lehetne egyszerűsíteni a
dolgokat: van jó könyv, és van rossz könyv. Ennyi.
Visszacsatolva
egy korábbi kérdéshez, mit gondolsz, Neked miért szabad az átjárás? Kirándulsz
műfajokon, orgánumokon keresztül, és sem a közönséged sem a kritikusok nem
fordulnak el tőled.
Azt hiszem azért, mert ugyan szoktam
műfajt váltani, de hangnemet soha. Illetve abban az értelemben persze váltok,
hogy másképp beszél az ember aktuálpolitikáról, és másképp mondjuk a
gyerekkoráról, megint másképp a szerelmeiről, de annyiban mégis mindig ugyanaz,
hogy ez az egész az én hangomon szólal meg, az én mindenkori véleményemet
tükrözi. Nem szoktam igazodni ahhoz, hogy most egyik lap keres meg akkor ezt
mondom, most a másik akkor azt. Nem
kérdeztem rá például, hogy miért épp az én véleményemre kíváncsiak azzal
kapcsolatban, hogy milyen is a jó nő. Megkérdeztek és elmondtam a véleményemet.
De, ha a konditeremben kérdeznek meg, ott is ezt fogom mondani. Ha a Nők Lapja
újságírója kérdez, neki is ez lesz a válaszom. Egyszerűen azért, mert én így
gondolom. Elmondom, ha kell százszor is, ugyanazt és remélem, hogy
elfogadják tőlem. Egyelőre úgy tűnik igen.
Fontosnak
tartod, hogy egy szerző tudatosan alakítsa ki a maga arculatát, karakterének
jellegzetességeit? Vagy a művei által előbb-utóbb úgyis beazonosíthatóvá válik?
Azt tartom fontosnak, hogy egy
szerző hiteles legyen. Amiről az előbb is beszéltem. Ne váltogassa az
egyéniségeit, és arra a közönség előbb-utóbb reagál. Ha úgy tetszik,
beazonosítja arról, hogy ez egy hiteles ember. Fontos dolog ez, és meghatározó
folyamatokat tud elindítani.
Megválogatod egyébként, hogy milyen médiumokban
szerepelsz? Van olyan orgánum, ahol – bármilyen okból – nem vállalna
szereplést?
Magyar Hírlap, Echo Tv ez az a két
fórum, ahol jelen állás szerint biztos, hogy nem állnék ki semmilyen apropóból.
De idetartozik egyébként, mindenféle szélsőséges orgánum. Elveim ellen való
dolgokat képviselnek, ezért semmilyen formában nem adom a nevem a
produkcióikhoz. Igaz, nem is kérik, hogy tegyem. Az elveimmel együtt
nemkívánatos személy vagyok számukra. Nem is baj, ennek örülök
Mostanában
egyre fontosabb kérdés a művészek, közéleti személyiségek körében a társadalmi
szerepvállalás. Te például fontosnak tartod, hogy egy szerző az irodalmon túli
dolgokkal kapcsolatban is vállalja a véleményét, vagy elég, ha „csak” író
marad?
Nem hiszem, hogy egy író esetében el
kéne feledkezni arról, hogy ő egyúttal magánember is, akinek véleménye,
elképzelései vannak. Az már más kérdés, hogy nem biztos, hogy ki akar, ki tud
állni velük a nyilvánosság elé, erőltetni nem szabad semmit. De, ha jól tud
„szerepelni”, akkor miért ne. Ráadásul olyan időket élünk, amikor nekünk
írástudóknak óriási felelősség nyomja a vállunkat, hogy kiálljunk azokért, akik
esetleg nem tudják hallatni a hangjukat. Én is ezt teszem, ha úgy látom, hogy a
fórum, ahol szerepelhetek alkalmas erre. Biztos vannak olyan békés idők is,
amikor egy írónak egyebet sem kell tennie, csak írogatnia, de alapvetően a
külső benyomásokból táplálkozunk mi is, gyakorlatilag minden, amit teszünk
egyfajta reakció, véleménynyilvánítás a részünkről, mindegy hogy egy könyv
lapjain, vagy egy televíziós műsorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése