A New York Blues folytatása ;-)

Ahogy centiről centire csúsztatta a kulcsot a zárba, minden erejét összeszedve próbált megállni a tűsarkain. Ritkán hordott ennyire magas sarkú cipőt, még ritkábban ivott ennyit, de mégis Kata lánybúcsúja, és az a koktél… meg a mixersrác…Gyorsan megrázta a fejét. Ennek az ifjú titánnak távoznia kell még a gondolati közül is hiszen, ha valami őrületes csoda okán sikerül bekeverednie a lakásba, ott várja valaki. Egy pillanatra elmélázott, hogy milyen jó is ez. Sosem merte bevallani, de minden buliban, minden kimozdulós szombat estében ez volt a legjobb. Már a készülődéskor azt a gondolatot élvezte, hogy hazajöhet. Hogy nem az üres lakásban visszhangzik a kulcs csörgése. Hogy igenis sötétben kell matatnia, nehogy felébressze. Hogy lábujjhegyen kell járnia. Hogy van kihez hazajönni. Mire gondolatban idáig jutott, ráeszmélt,hogy még mindig a folyosón áll és a kilincset szorongatja.

A kulcs végre nyitotta az ajtót és a lány orrát, megcsapta a pici lakás ismerős illata. Parfüm, öblítő, és dezodor elegye, ami mindig ugyan azt juttatta eszébe valahányszor hazaért: de jó itt lenni. Kibújt a cipőjéből, megtámaszkodott egy székben, és kis híján felbukott a konyhaasztal mellett felejtett hatalmas sporttáskában. „Mikor amúgy is gondok vannak az egyensúlyérzékemmel, miért nem lehet legalább egy kicsit arrébb pakolni…?!” De minden haragja el is illant, mikor meg látta takaró alól kilátszó kócos, szőke fejet. Sietve lefejtette magáról a flitterekkel kivarrt fekete toppot, és a kis farmer szoknyát, elkeseredetten állapítva meg, hogy mehetnek is a szennyesbe, mert dől belőlük a füst szag. A fürdőszobába osonva lemosta sminkjét, kicsit meg is szeppent mikor meglátta a púder, és a hamuszürke szemfesték alól előbukkanó arcot. Az első gondolata az volt,hogy papírzacskóval a fején megy aludni, biztos ami biztos. Majd miután sehol sem talált méretben megfelelő eszközt...inkább elvetette az ötletet. Odabillegett az ágyhoz, bekúszott a takaró alá, vett egy nagy levegőt és megnyugodott. A feje még mindig zakatolt a hangos zenétől, a vádlija lüktetett a tánctól, és hirtelen megérezte, hogyan párolog a hajából a cigi, és a hajlakk szagának keveréke, de valahogy lassan teste lelke teste-lelke kezdett lecsillapodni. Ő pihenni próbált, a város pedig felébredni, odakint legalábbis egyre nagyobb lett az élet. Kezdett világosodni, a nyitott ablak előtt meg megemelkedett a függöny. Melindának az jutott eszébe, hogy olyan az egész, mintha lélegezne a lakás. A levegő tényleg élénkebb lett, jobban magára is húzta a takarót. Egyre jobban elálmosodott megfordult hát, lehunyta a szemét, és hagyta, hogy mindenét átjárja, az elalvást kísérő, jóleső zsibbadás. Az érzékei már kezdték cserbenhagyni, de azt még érezte, hogy Tomi fészkelődni kezdett. A fészkelődést, szuszogás követte, majd egy ásítás, és az újonnan kikiáltott disco királynő már tudta: Tamás felébredt, nemsokára kómásan felül, megállapítja hogy a barátnője egyben hazaért, magához öleli, ad egy puszit a fejebúbjára, és így alszanak tovább. A puszi úgy hatott rá, mint kiskorában a szobáját elöntő hirtelen sötétség, miután anya lekapcsolta a villanyt: megnyugtatta, és sikerült elaludnia.

Tamásnak abban a percben kipattant a szeme, ahogy meghallotta a kulcs zörgését a zárban, pedig tudta, hogy a barátnője képes lenne akár fél órát is eltölteni azzal, hogy beóvakodik a lakásba, csak őt ne ébressze fel. Nyugodt mosollyal az arcán dőlt vissza a párnájára. Ilyen apróságokból tudta, hogy jól működik a kapcsolatuk. Ilyenkor mindig felébredt, az első neszre, de sosem kelt fel. Csak behunyt szemmel hallgatta, hogyan osonkodik a barátnője a lakásban. Ahogy a lány átlépte a küszöböt, Tomi orrát megcsapta a cigifüst és a parfüm keveréke, amit furcsamód nagyon szeretett. Bárhol is érezte ennek a parfümnek az illatát, csak a barátnőjére tudott gondolni, ez is egyike volt a biztonságérzetet nyújtó dolgoknak az életében. Ilyen volt a telefonja, az- az ezres, ami mindig a pénztárcájában volt, vész estére, Melinda cipői az ajtó mellett, mert azt jelentették, hogy a lány még mindig nála lakik, és a parfümjének az illata. Nem sokkal később megérkezett a hálótársa, és azt is egyből megérezte, hogy a lány valószínűleg sokszor megfordult a pult környékén az este folyamán, legalábbis többször, mint szokott, de nem bánta. Jó szokásához híven átölelte, és folytatta az alvást nagyjából délig…

Az a vasárnap hajnal, ami Tomit és Melindát a kis budai lakás hálószobájában találta, Ben B-t, a new yorki blues bárok fiatal csillagá, a következő Eric Claptont a repülőtéren érte utol. Néhány órával korábban még a lakásában volt, elküldött egy faxot a managerének, miszerint mindegy milyen következményekkel jár, ő hazamegy, és nem áll szándékában, a közeljövőben visszatérni. Bezárta maga után az ajtót és bár félt attól, ami otthon várt rá, abban a biztos tudatban indult el, hogy jól döntött.

• Jó reggelt te spicces királylány - mosolygott Tomi Melindára mikor a lány felült az ágyban.

Az egyterű lakásoknak megvolt az a hátránya, hogy ha valaki aludt, akkor, muszáj volt csöndben lenni, különben felébresztetted. Melusnak viszont nem voltak ilyen gondjai, Tomi csörömpölhetett mellette, meg sem rezzent, most viszont megcsapta az orrát a paradicsomszósz illata, és azt is érezte, hogy párás a levegő. Mindezen jelekből azt a következtetést vonta le, hogy Tomi a specialitásával örvendezteti meg: gombás sonkás spagetti (szétfőzött tésztával).

• Szia szívem! Csak nem főzöl? Csak nem spagettit? Akármikor kezdtél is hozzá, vedd le a tésztát a tűzről.- és elnevette magát.
• Vicces kislány...- leült az ágy szélére, és adott egy puszit a lány még mindig füstös sörényébe.- Milyen volt a lánybúcsú? Hogy van a menyasszony?
• Szerintem rosszul. Gin-tonickal indított, de mikor eljöttem egy pezsgősüveggel táncolt. Íjjjj azt hiszem a pezsgőt nem kellett volna szóbahoznom. - belefúrta a fejét a párnába, hirtelen ugyanis bántani kezdte a szemét az éles napfény.
  Tamás mosolyogva ingatta a fejét: minek iszol banya, ha nem bírod?
• Én bírom, kikérem magamnak!
• Hát akkor másnapos kedvesem, ebéd után egy séta a szigeten?
• Mehetünk, de szépen kérlek menjünk gyalogosan. Most nem vagyok felkészülve a tömegközlekedésre.

Tamás rábólintott az ajánlatra, így ebéd után hosszú sétát tettek a szigetig, a szigeten és a szigetről hazafelé.
Melinda ilyenkor ősz elején kifejezetten szeretett Pesten lakni. Nagyokat lehetett sétálni, a nap sem teljes erőből sütött, és szerette ezt a nagyvárosinak tűnő hangulatot. Imádott órákig ücsörögni egy kávézó teraszán, a kedvenc ballonkabátjában és napszemüvegben, vagy lekísérni a párját edzésre, vagy az erkélyen ülve tanulni, de azt is szerette mikor az egyre csípősebb időben, lefutotta a napi adagot a szigeten, és nagy levegőket véve, hazaballagott. Nem volt mindig ennyire nyugodt az élete, ezért most kifejezetten értékelte mindazt, amit maga körül látott. Tamást, a sulit, a barátokat, még a vízilabdát is, amit valószínűleg ugyanolyan közömbösen kezelt volna, mint az összes többi labdás sportot, ha meg nem ismeri a kedvesét. Mikor pár éve, életében először egyedül jött Pestre, azt hitte ereje sem lesz hazamenni. Nagyon sokáig nem is tudta elfogadni ezt a várost. Csak az jutott az eszébe róla, hogy Bence innen ment el. Hogy itt szállt fel arra az átkozott repülőre, hogy itt vágta olyan jegesen, a szemébe, hogy nem érdekli a véleménye, se a szerelme semmi, ő Amerikába megy, sztár lesz, nem is akármilyen, Melinda meg csináljon, amit akar. Egyszóval csak sírás és szomorúság kötötte ide, senki nem csodálkozott rajta, hogy utált itt lenni. Nem is figyelt a körülötte lévő városra. Hogy szépek a fényei, hogy vannak csodás zegzugai, hogy jól is érezhetné magát. Suliba járt, tanult, időnként találkozott a barátaival, de egyébiránt nem nagyon csinált semmit. Kata, a leendő feleség, rengeteget könyörgött neki, hogy mozduljon már ki, menjenek bulizni, áldja meg az Isten, bújtassa passzos farmerba a csinos virgácsait, vegyen egy magas sarkút, meg egy mélykivágású felsőt, és vesse bele magát az éjszakába. Ő már azt sem bánja, ha Melindát úgy kell haza támogatni, sőt ha felszed valami félig vonzó egyetemistát, és reggel már a nevére sem emlékszik majd, Isten uccse’ ő egy szót sem szól, csak heverje már ki Bencét. Egy alkalommal, mikor már a sokadik szombatot rimánkodta végig, a hűséges barátnő rájött, hogy ideje taktikát váltani. Ha a buli nem vonzza, akkor mást kell kitalálni. Hosszas töprengés után úgy döntött, hogy a tesójához fordul segítségért. Persze, konkrétan sosem mert volna szívügyben tanácsot kérni tőle, de eszköznek tökéletes volt. Kicsalta Melindát egy vízilabda meccsükre. Oscart érő alakításának köszönhetően, melyben elővezette, hogy jaj neki nincs kedve egyedül végigülni azt a négyszer nyolc percet, és nézni azt a sok magas, deltás, sármos fiút, jaj milyen nyűglődés, Melus ráállt, hogy elkíséri. Bár az első percben gyanítani kezdte, hogy barátnőjének valószínűleg nagyobb élvezetet jelent a mérkőzés, mint néhány törzsszurkolónak, de már nem mehetett haza, és rájött, hogy nem is olyan rossz ez az egész. Szép lassan visszatért a lelkesedése. Ez például abban nyilvánult meg, hogy hajlandó volt elismerni, hogy a 7-esnek széles válla van, és szépek a szemei, már amennyit lát belőle, a 10-esnek viszont szép a mosolya. Aztán már azt is vállalta, hogy Katával megvárják Csanádot (Kata bátyját) és hármasban, sétáljanak haza. A csúcsot, pedig akkor érték el, mikor hónapok után először rábólintott a szombati bulizásra, és a csapat, a fiúk barátnői, Kata és Melinda együtt indultak el az éjszakába. Attól kezdve pedig, minden második szombaton, vagy minden otthon játszott meccs után, elindult a társaság, hogy jól érezzék magukat. Egyik kiruccanás alkalmával, Melinda a szokottnál többet beszélgetett Tamással, Csanád egyik csapattársával. Mindig is kedvelte ezt a fiút, mert kicsit elvont humora volt, a lehető legjobb filmeket szerette, jó zenéket hallgatott, és végül de nem utolsó sorban, nagyon helyes volt. Egyre többször kísérte haza, egyre gyakrabban intézett a lányhoz „Képzeld mi történt ma…” , „Csak beszélgetni szeretnék veled”, „Most megy egy film a moziban, neked tetszene…” kezdetű telefonokat. Melinda egyszer csak azon kapta magát, hogy hiányzik neki a fiú mikor nincs vele, hogy rosszul esik, ha többi lánnyal táncol, és egyáltalán… Nagyon hosszan lefutott körök után Melinda és Tamás hivatalosan is banda „Nagypárosai” közé került, és Kata örömmel nyugtázta, hogy mégsem hiába küszködött a barátnőjével. Melinda pedig végre megint boldog volt, szerette Pestet, nem szorította a négy fal közé az életét, és újra szerelmes volt. Bence emléke elhalványult, és már csak akkor kapta fel a fejét, ha valamelyik rádióban az ő dalát játszották, vagy ha valamelyik címlapon a srác fotójával találkozott. Ilyenkor másodpercekre átfutott rajta a gondolat, hogy jé, hát ő egy világsztár volt barátnője, de ennél többet nem gondolt rá. Másfél év alatt gyökeresen megváltozott az élete, és most először örült a változásnak.

Bence gépe éjféltájt ért földet Ferihegyen. A repülőtér teljesen kihalt volt, alig lézengett néhány ember, így gyorsan megszerezte a csomagjait, és kiballagott, abban a reményben, hogy talál még egy taxit, ami elviszi a nővéréhez. A bejárat előtt állva próbálta feldolgozni az élményt, hogy újra itthon van. Hogy még a levegő is más, hogy mások a feliratok, a fények, a zajok. Szokatlanabb érzés volt, mint amire számított. Nem is gondolta volna, hogy a new york-i életforma ennyire a vérévé vált. Neki kézenfekvő volt, hogy a napnak annak a szakában kap taxit, amikor rájön a mehetnék, vagy hogy ott mindig minden nyitva van, arra az esetre, ha bármilyen hirtelen támadt igényét kellene kielégíteni. Tudta, hogy ez most nem lesz ugyanaz, hogy meg kell szoknia az itteni ritmust, és egy darabig biztos mindenki nagyképű baromként fogja kezelni, de nem érdekelte. Amiért hazajött, az jobban motiválta, mint akármi más. A kívánt járgány, nagy sokára előkerült, és a sofőr, bár nem volt túl lelkes, de vállalta hogy elfuvarozza ezt a szakadt bőrkabátos fazont. Bence most először érezte úgy, hogy nem is volt olyan rossz érzés, hogy még az albán taxis is tudja, hogy ki ő.
Amerikában a háta közepére sem kívánta az egészet. Mindig, mindenki megismerte, aláírásért gyötörte, hülye kérdéseket tett fel a magánéletével kapcsolatban, mit sem törődve azzal, hogy Bence épp nagyon elkésett valahonnan, vagy hogy a lehető legrosszabb napján találták meg a kérdésekkel. Viszont a legtöbb helyen kedvesek voltak vele, és előzékenyek, ha csak muszájból is. Itt viszont kevesen fogják tudni, hogy ő tulajdonképpen sztár, még akkor is, ha gyűlölte ezt a szót. Illetve az ország méretéhez képest, pont elegen ismerik, de itt egy taxisofőr ki nem nyitna egy magazint, tehát ugyanolyan bunkó, és utálatos lesz vele, mint a többi utassal. Csak akkor zökkent ki a gondolataiból, mikor az autó egy nagyot fékezett az egyik kereszteződésben. Furcsán idegennek tűnt ez a város, amit nem is olyan régen, még úgy ismert, mint a tenyerét. Ismeretlenek voltak a házak, a reklámok. Nem tudta, hogy hol tart itt az élet, hol tartanak az emberek, kiröhögik-e ha a boltban azt a cigit kéri, amit odakint szívott, vagy árulják-e egyáltalán az itteni üzletekben a cd-it. Egy örökkévalóságnak tűnt az idő, amíg elértek Nóri lakásához, de nagy nehezen sikerült. Nem is számolta, mekkora borravalót hagyott ott, csak kikapkodta a csomagjait, és leküzdve az alvó nővére haragjától való félelmét, csengetett.

• Ki vagy? - vakkantotta a lány a kaputelefonba.
• Egy messziről jött idegen.

Hosszas szuszogás, szipogás, végül Nóri bebocsátotta a lépcsőházba, hogy egy perccel később köntösben, kócosan, krokodilkönnyeket záporozva borulhasson a nyakába. És jött a szóáradat. Mi minden történt, ameddig nem volt itthon, hogy a baráti társaságból ő férjhez ment, ő megnősült, és megvan a banda első kisbabája. Hogy Nóra már nagyon unja az egyetemet, hogy most valami festő sráccal jár (Íme a válasz az előszobában szétszórt temperás tubusokra- gondolta Bence), és még órákon át beszélt és kérdezett volna, ha félbe nem szakítják.

• Melinda?

A lány nagyon elcsendesedett, és látszott rajta, hogy nem nagyon akar válaszolni.

• Tesó… Kérdeztem valamit.- mondta fáradtan Bence, mert tudta, hogy erre a kérdésre, nem kaphat jó választ.
• Melinda szerelmes. Egy vízilabdás srácba, Tamásnak hívják.
  Bencének elakadt a szava... Hát ennyi lett volna az egész?
• Öcsi nem tudom, miért jöttél most haza, de ha csak a Melinda miatt, akkor arra kérlek, menj vissza New Yorkba. Ő most boldog. Azóta, hogy elmentél, most látom először kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak. Ez a srác szereti, vigyáz rá, és nem készül akkora fájdalmat okozni neki, mint te. Legalábbis nem úgy tűnik.
• Én is szeretem Melindát. Most mondhatnék neked, nagyon nyálas dolgokat, hogy ő a mindenem, meg hasonlók, de nem akarok. Egyszerűen szeretem, és ennyi.
• Bence, egy éve, na jó másfél, mikor eltűntél az életéből, és megbántottad, és kiborítottad, akkor is szeretted? Mert nem úgy tűnt. Nekem legalábbis. Neki pláne nem. Ne bántsd meg újra, azzal hogy feltűnsz az életében és összezavarsz mindent.
  
  
  Bence vette egy nagy levegőt, összeszedte magát és elment zuhanyozni. Mikor kijött a fürdőszobából, Nóri még mindig ott ült ahol, negyed órája hagyta.
• Meg kell keresnem Melindát. Látnom kell, találkoznom kell vele.
• Ahogy akarod…. De, ha megint tönkreteszed, akkor szerintem még New Yorknál is messzebb menj. Ágyazz meg magadnak a másik szobában, feküdj le, aludj egyet. Ha holnap is fel akarod dúlni az életét, én nem bánom, bár bízom benne, hogy kialszod ezt az őrületet.
  
  

Bence sértődötten ment aludni. Gyerekkorában duzzogott így utoljára. Nem értette, Nóri miért nem áll mellé, miért nem fogja a pártját. A romantikus vígjátékok halhatatlan rajongója, nem az örök szerelmet támogatja?! Hát, hogy lehet ez? Mi az, hogy ő dúlja fel az életét? Minden kétsége ellenére, ő úgy gondolta, hogy Melinda örülni fog neki. Boldog lesz, hogy onnan folytathatják a kapcsolatukat, ahol abbahagyták. Őszintén szólva, arra nem is gondolt, hogy lesz pasija. Arra pláne nem, hogy szerelmes is belé… Melinda szerelmes valakibe, aki nem ő….Düh, hiszti, félelem…. Nagyjából ezek az érzések kavarogtak benne. Most már végképp nem tudta mit tegyen. Eddig legalább abban biztos volt, hogy találkozni akar vele, de jobban belegondolva, ki akarja a nagy szerelmét az új palija oldalán látni? Boldogan, és szerelmesen ráadásul. Ki kell találnia valamit. Valami egyszerűt, és tisztát. És ebben az elborult pillanatban, sikerült a lehető legrosszabb megoldást választania.

Melinda azt sem tudta hol van, mikor felriadt a telefon csipogására. Álmosan evickélt ki az ágyból, kiborította a táskáját, és hosszas turkálások közepette, a rúzs, a parfüm, a zsepi, a lakás kulcs a blokkok,és cetlik által alkotott kupac alól kihalászta a telefont. „Ki ír sms-t ilyenkor???” mikor megnyitotta az üzenetet, azt hitte, rosszul lát. Újra és újra elolvasta, mire elhitte, hogy mi történik vele. A kezét a szájára szorította, és csöndben sírni kezdett. Nagyon megijedt attól, amit a képernyőn látott, attól a néhány szótól, amik már most fenekestül felforgatták az életét. Hátranézett a válla fölött, hogy Tamást sikerült-e felébresztenie vagy sem. A srác békésen aludt. Szerencsére nem hallotta meg a szöszölést. Hosszas szipogások és hüppögések utána, a „kukában” landolt az üzenet: „Hazajöttem. Bence”