A szombat esték hercegei :-)

Vannak dolgok a világon, amik nyelvtől, kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül egyetemes jelentőséggel bírnak. Ilyen a reggeli kávé, egy tábla csoki erős szívfájdalmak idején, az a bizonyos kis fekete ruha, egy foci vb, és persze a szombat esték. Ugyanis nem számít, hogy hol ér utol bennünket a hétvége. A buli az buli. Még a buli jellege sem számít. Lehet egy beülős este a legközelebbi barátokkal, vagy tánc hajnalig az örökös mehetnékben szenvedő barátnőkkel... soha annyi ágy nem marad üresen, mint szombat esténként nyolc és hajnali egy között. Ilyenkor egész egyszerűen nem illik otthon maradni. Lássuk tehát egy kimenős este forgatókönyvét, szigorúan női szemszögből. Az uraktól elnézést kérek, de szeretettel várom a másik oldal tapasztalatait.

Az első fázis a készülődés, feltételezzük ugyanis, hogy a buli kezdetének időpontját és helyszínét előzetesen már egyeztettük. Ez az, amit nem lehet elég korán elkezdeni, és általános szabály, hogy egy igazi nő mindig, száz százalékosan kitölti a rendelkezésére álló időt. Üresjárat nincs. Ha két órával indulás előtt lát neki a szépítkezésnek, akkor maximálisan kihasználja majd mind a 120 percet, de ha csak félóra marad, abból is kihozza amit csak lehet. Az előretervezés ebben az esetben teljesen elképzelhetetlen, így az indulás-érkezés időpontját is célszerű rugalmasan kezelni. A nincs egy rongyom, amit felvegyek mondat, még akkor is elhagyhatja az ember lányának száját, ha aznap vásárolt egy szekérderék új ruhát, a hajam nem áll sehogy kirohanás pedig még akkor is érthető, ha valaki történetesen az egész napot a fodrászánál töltötte. Aztán csodával határos módon valahogy mégis minden a helyére kerül. Hihetetlen, de igaz, a NŐ indulásra kész.

Találkozó kilenckor, tehát tízre egész biztos, hogy mindenki megérkezik. Rajt a törzshelyen, mert a bemelegítéshez mégiscsak célszerűbb hazai pályát választani. Érkezik az első kör rosé (tudom mindenki mást szeret,de nálunk ez a kedvenc), koccintás különösebb apropó nélkül, csakhogy újra együtt vagyunk,és kezdetét veheti a szórakozás. Ami természetesen agyalapi bemelegítéssel indul, hiszen első körben csak is információcseréről lehet szó. Kivel mi történt, ki mit hallott, telefonált-e A fiatalember (~ gyűjtőnév, a szívünk kulcsát birtokló hímegyedek mindenkori megnevezése) stb... A második, és harmadik kör után már mindenki kiváncsiságát sikerült kielégíteni, és valami kellemes bizsergés költözött a magassarkú topánokba bújtatott lábakba, így hát irány egy zenés táncos mulató.

Miután a társaság birtokába vette a táncparkettet érdemes egy kicsit körülnézni. Nem mintha bárki is azért jött volna ide, hogy összefusson a fehér ló helyett taxival, érkező herceggel, de azért jó tudni, hogy mik a lehetőségek...

Na szóval első pillantásra: a pultnál áll egy srác, szép a mosolya, aki meg ott táncol annak a szeme szép és az alkata sem utolsó, aki meg az előbb suhant el, annak kifejezetten finom illata volt. Egy perc alatt három lehetséges herceg nem rossz arány. Tehát. A fogkrémreklám fiatalember épp a pultnál áll. Meg kell hát kérdezni a lányokat, hogy szomjasak-e. Ha elsőre nem értik, akkor érdemes mellőzni a kérdő formát, és hangsúlyos pillantások kíséretében közölni,hogy IGEN SZOMJASAK! Rendelés közben néhány bíztató pillantás, mosolygás, éééééés.... És megérkezik a barátnője, aki viszont korántsem mosolyog, sőt....Határozott mozdulatokkal arrébb vonszolja a barátját. Pillanatnyi bosszúság után igazat kell adni neki, mi sem tennénk másképp.

Kis csalódottság, de nem baj, háromból kettő még mindig megvan, és elsőre különben sem sikerülhet semmi.

Herceg 2. még mindig táncol, a szeme még mindig szép, és mivel ilyenkor az ember úgy érzi, hogy ő maga Ginger Rogers, a parketten, pedig maga Fred Astaire várja, nem sokat habozik, odasuhan mellé, és táncba kezd. Örömteli pillanat a fiú figyelme irányodba kalandozik. Közelebb lép, mosolyog, nyújtja a kezét.... Gyakorlatlan, naiv, fiatal lányok hajlamosak azt hinni, hogy ez már maga a győzelem. A pult mellől üzenjük,hogy nem az! Még akkor sem, ha az illető srác telefonszámot kér. Számcserét követően közli, hogy: most el kell mennie öt percre, mert megkeresi a barátait, de visszajön, méghozzá erre a szent helyre. Egy rendes lány áll és várja. Egy rendes lány jól pofáraesik. A srác ugyanis nem jön vissza. Túl szarkasztikusnak tűnhet a gondolat, hogy azért nem, mert talált egy rendetlen lányt és leléptek, de ettől még lehet igaz. A végeredmény szempontjából teljesen mindegy.

A nagy csalódást követően a csapat távozik. Duzzogás a taxiban. Miért pont velem történik ez? (Mindig). Pityegés otthon: soha többet, nem megyek sehová. Ébredés reménykedve: majd a jövőhéten. Biztos ami biztos helyzetelemző találkozás a többiekkel, hátha valamit másképp látnak. Mármint másképp, mint egy héttel korábban. Konklúzió:

Ha Herceg 2. (Herceg 1. szóba sem jöhet ugyebár....oldalbordai okokból kifolyólag) nem egy zűrös,zajos mulatóban jön szembe, hanem netán egy házibuliban, vagy egy kávézóban, vagy bárhol máshol, ahol nagyobb a csend, akkor szóba lehet elegyedni vele. Fény derül páratlan humorérzékünkre, intelligenciánkra, kedvességünkre, mire ő természetesen elájul, és megkér, hogy tartsunk vele a kastélyába, hogy aztán boldogan élhessünk, amíg meg nem halunk. De tegnap csak egy ''diszkóban'' voltunk, ahol a minimum dívik, nem a maximum. Hát ez van. Nem is nekünk való már ez öregek vagyunk hozzá. (Mikor az ember kora már 2-vel kezdődik....). Jövőhéten nem is megyünk sehová. Leülünk, megiszunk valamit, koccintunk aztán mindenki haza. Minek gyötörjük magunkat, ha szemmel láthatóan esélyünk sincs?

Egy hét múlva, mikor a szombat éjjel-vasárnap hajnal ugyanott éri a társaságot megszületik a válasz: mert az ember(lánya) mindig bizakodik. Mindenki, aki nekivág ezeknek a dzsungeltúrákkal felérő estéknek abban bízik, hogy akad még klasszikus elven működő srác(fiúk esetében lány) ezen a világon. Akinek nem a legkevesebb kell, hanem a legtöbb. Reméljük az legtöbb, ami épp bennünk van meg. Mit lehet tenni, ha göröngyös az út? Semmit... Ha szerencsénk van jó barátok kísérnek bennünket, akikkel lesz miről beszélgetni, és lesz min nevetni akkor is, ha az a klasszikus Herceg végre megérkezik.